Danuvia fórumos barátok motorjainak tárháza



Kóris István (D.Nagy) motorjai:

Danuvia DV 1958.06. hó. Régi családi darab, még a 80-as években vásárolta a bátyám,
majd nekem ajándékozta. Nem ezzel a motorral kezdtem veterános pályafutásom, mégis
gyűjteményem legmegbecsültebb darabja. Rengeteg közös kalandunk és sok munkaórám
fekszik benne. Vitt esőben, napsütésben és ugyanígy cserben is hagyott esőben és napsütésben
is. A sarkalatos típushibák kiismerése és lehetőségem szerinti kijavítása után egy nagyon
hűséges kis masinává vált, da a „Fekete Bestia” becenév már rajta maradt.
Két hosszabb túrát is teljesített az egyiket az olaszországi Imolába, míg a másik egy
magyarországi körút volt.


Az 1965-ös új alkatrészekből lett összeállítva, kb. 16-17 év gyűjtőmunkája segítségével.
 Minden alkatrésze új a motor távtartóit kivéve, azok eredetiek de használtak.


És végül van még egy 1963-as masina, az oldaldobozokon, lámpatökön és a telópoharakon kivül minden elem gyári eredeti festésű és csíkozású. A motorja szintén tele van új alkatrészekkel.



Replika vagy inkább hobbi Danuvia.
Aki sok Danuviát szépen felújít eredetire, annak szerintem jár egy kis lazítás. Ennek
a „lazításnak” a terméke ez a „Sport” gép. Az ötletet egy gyári prototípus szolgáltatta és a gép
egyes részei egyeznek is az egykori fotókon szereplő modellel.
Néhány alkatrész azonban egyenlőre nem készült el, (pl. eredetileg kellene egy doboz
a légszűrőnek) vagy kissé eltérő alakú (pl. ilyen a tank). Viszont a jármű üzemképes és
jókat lehet vele motorozni. Érdekessége a White henger szett. Ha türelmem tovább engedi
igyekszem folytatni az eredeti tervek szerint.


Balázs Béla (CBX) motorja
1959. augusztusi gyártású, exportra készített motorkerékpár.
Az akkori Jugoszláviában ( ma Szerbia) kötött ki, Bácskában[Temerinben].
 (A vajdasági Temerin község az Újvidék és Zenta között található, mintegy 20 km-re Újvidéktől.)
Az első tulajdonos 1961- ben vásárolta, (Két évig nézegette a kirakatban,a helyi üzletben.Nem volt rávaló.Két évig spórolt rá, mint ahogy Atillás írta annó.Az üzlet a mai napig megvan,csak most már nem árulnak motorokat) és 1969-ig hajtotta. Amikor meghibásodott a váltó, elkoptak a gumik, tönkrement a lánc, félretette. Béla  2009-ben vásárolta meg tőle az akkor 50 éves motort. Vett rá új gumikat, megjavította a váltót, szimmeringeket, csapágyakat, dugattyúgyűrűket, gyújtótekercset cserélt és ennyi.
Tavaly (2009-ben) közel 3000km-t utazott vele és még a gyertyát sem kellett kicsavarnia, tökéletesen működik.
Ugyan tervbe van egy komplett felújítás, de az még várat magára.

Radányi Gábor (Csenel) motorja

“Emlékül Apámnak”

Egy friss diplomás mérnök álma vált valóra ezzel az 1958-as, első szériás Danuviával Székesfehérváron.
Még nem volt házas de már volt egy választottja, akit ezentúl, motoros túrákkal, kirándulásokkal is le tudott nyűgözni, mindezt oly sikerrel, hogy egy évvel később már az esküvőjükre repítette őket a Danuvia.
És hogy ez miért fontos nekem, aki e sorokat írja?
Mert ennek a házasságnak én vagyok az egyik gyümölcse és tudom, ha ez a motor nincs, talán én sem vagyok…
Szüleim életének szerves része lett a Danuvia, mindennapi közlekedési eszköz, amivel balatoni strandolások, velencei-tavi vitorlázások és a dunaújvárosi reptér vitorlázórepülő klubja is elérhetővé vált, lévén apám megszállott sportrepülő is volt.
Költözések alkalmával sem adott túl a motoron, sőt, miután meglett az első Trabant, majd 1200-as Lada, aztán Dacia sem mondott le róla soha.
Életem első motorozásai eleinte még a tankon Apám előtt ülve, később mögötte, majd végül már egyedül markolva a kormányt egy életre meghatározták vonzódásom a motorokhoz és ehhez az ízig-vérig magyar márkához.
Sokkal tartozom ennek a motornak és sok mindent szeretnék megköszönni Apámnak.
Sajnos ezt 1998 óta már nem tehetem meg.
Amit tehettem, hogy féltő gondossággal és alapossággal visszaállítottam a Danuvia régi fényét, ezzel is emléket állítva Apámnak - az “öreg Radányinak”- egyben meghálálva a motornak is azt a sok szép emléket és élményt, amit családunknak nyújtott.
Hiányzol fater és remélem tetszik a motorod…

Tálas Tamás (orca) motorjai
Aktív danuviás korszakom első darabja a Piroska nevet kapta tőlem.  Amikor a White megérkezett és szükség volt annak felújításához a Piroska vételárára, eladtam egy barátomnak aki felújíttatta. Szerencsére nemrég újra visszakerült hozzám.

1966. szeptemberében gyártott, az utolsó széria Danuviák egyike.
Első tulajdonosától lett vásárolva, aki feleségével az egész országot bejárta vele.
Amikor a 70-es évek elején elromlott a gép, gazdája szétszedte és (szerencsére) fedett helyen tárolta.
Hozzám hiányosan, de jó állapotban került.
A fényezés itt-ott kopott ugyan, de gyári. A krómozás és a motorblokk fel lett újítva.
                                    

Az egykori tulaj és felesége egy nosztalgikus fotón.




1966-ban amerikai exportra készített Danuvia White motorkerékpár.
A motorkerékpár Ohio-ból lett vásárolva és romos állapotban érkezett Magyarországra 2009-ben.
A Veterán című újság 2010. áprilisi számában bővebben is olvasható a story, amely az érkezéstől a fotón látható állapot eljutásáig tartó időszakot öleli fel.


 Ezt az 1964-es Danuviát a színe miatt Egérnek kereszteltem el. 2013-ban OT rendszámot kapott, így legális résztvevője mind a forgalomnak, mind minél több veterános rendezvénynek.Ősz óta egy másik veterános barátom gyűjteményét gazdagítja.


Papp István (PI) motorja:
"A motorom egy 1960-as kiadású Danuvia.
 Az utolsó csavarig szét lett szedve, és aprólékosan lett felújítva, nem kis munkával."
 

Hegyi János (Jannonia) motorja: "Ha Mohamed nem megy a hegyhez, Hegyi megy Mohamedhez" :-)

Nagy Áron (Frundsberg) motorja:
A szürke 1964-es, kb. 40-50 %-ban új alkatrészekből állt össze (D.Nagy szaki által), pár elemén látszik is árnyalatnyi eltérés.

Deme Gábor motorja:
Gábor motorja egy 1958.6. havi példány. Patinás állapota Gábornak köszönhető, aki egy padlásról vásárolta darabokban, majd sok időt rászánva talpra állította. 
Könyvünkben ennek a motornak a MEO Műbizonylata és Jótállási jegye szerepel.

Pozsonyi Rudolf Sport Replikája: